Na most jön az a rész, hogy szarok a kronológiai sorrendre, mesélni szeretnék egy barátomról tompiról és hű fegyverhordozójáról, Zoltánról. Igazi parasztgyerekek akik felkerültek pestre és rájöttek, hogy itt szartalicskázásból nem lehet megélni.

Tompi az a karakter akit aki ismer a fél karját oda adná, hogy most halljon róla először mint a kedves olvasó, tőle félnek az emberek már idestova 15 éve, mióta komolyabb behajtónak számít, de nem az erejétől vagy a kapcsolataitól, hogy megértsétek elmesélek egy történetet.

Tompinak van egy "kollegája" aki a lelkiismeretét hivatott pótolni, ő volna Zoli, ketten együtt olyanok mint a jing és jang és azon az estén is együtt mentek behajtani egy meg nem nevezett(azóta már bezárt) étterembe, mondanom sem kell, hogy az emberek nem szeretnek fizetni, csak ha nagyon muszáj, nem túl higgadt barátom rábaszta a tulajt az asztalra a hely közepén rátérdelt a karjaira, elővette azt az eszközt ami már sok albán kurvának okozott depressziót és talán trippert is és telibenyomta az áldozat arcát vele, miközben nyomatékosította benne, hogy engem nem szopatsz meg te szar, mit képzelsz magadról? Ha nem akarsz fizetni legközelebb az otphez menj hitelért te buzigéza ne hozzánk.

Eközben Zoltán kollega csak kérlelte, hogy nade uraim, nem kell egymásnak esni, ezt lehetne finomabban is csinálni, miért nem ülünk le inkább és beszéljük meg, hogy ilyenkor mi a teendő. Igen...még mindig működik a jó zsaru rossz zsaru imidzs, 10percel később 20millió forinttal és egy üveg jóféle whiskyvel sétáltak ki a helyről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.